„Feledésbe merültek közös emlékezetünkből azok a hősök, akik itt éltek Mezőberényben, akik megtapasztalták a forradalom mindennapjait: akik nemzetőrök voltak, akik honvédekké lettek, akik élelmezték, szállították a beszállásolt honvédeket, akik dolgoztak férjeik, fiaik helyett, mert azok védték a hazát és Mezőberényt.

 

Elfeledtük azokat a mezőberényieket is, akik a harcmezőn maradtak, akik megnyomorodtak, megrokkantak a harcokban és nem tartottuk számon azok nevét sem, akik büntetésből – mert részt vettek a szabadságért vívott küzdelemben – kényszerrel lettek besorozva a császári hadseregbe, s hagyhatták el évekre szülőfalujukat, hazájukat.

 

Nem őriztük, nem gondoztuk kegyelettel hőseink emlékét. Még azokét sem, akiknek létünket, nevünket köszönhetjük, ha az 1848 utáni történelem el nem ragadta azt is őseinktől.

 

Ha március tizenötödikéről hallunk itt Mezőberényben, akkor Petőfi, Jókai, Vasvári nevén kívül ezután felidézhetjük őseink nevét, tetteit is, emlékezhetünk a mezőberényi hősökre: Jakusovszki Pálra, Seffer Andrásra, Czinkóczki Andrásra, Lengyel Viktorra, Székely Józsefre és társaikra, azokra a több százakra, akik életüket vagy életük egy részét Mezőberényért áldozták. Hát legalább ma, ezen a napon emlékezzünk rájuk is!”

 

A berényi hősökről részletesebben Körösi Mihály oldalán olvashat. 

Írjon üzenetet a hírrel kapcsolatban.

Legfrissebb számunk letöltése

• Megházasodtak
• Elhunytak

Hősi Halottaink »