Fogyatékos Emberek Világnapja – December 3.
Tegyük együtt színesebbé és élhetőbbé Magyarországot!
Az ENSZ december 3-át a Fogyatékos Emberek Világnapjává nyilvánította.
Fontos, hogy a társadalom minél szélesebb körben kaphasson betekintést a fogyatékos emberek mindennapjaiba, ezzel is elősegítve a társadalmi integrációjukat.
Ez a nap talán nem az ünneplésre ad leginkább okot, hanem a számvetésre. Tisztában kell lennünk a jelenlegi helyzettel, az elért eredményekkel, a hiányosságokkal, a még ránk váró feladatokkal. Elengedhetetlen tudni azt is, mivel magyarázható, hogy nem voltunk képesek megfelelő ütemben haladni az esélyegyenlőséget biztosító intézkedések végrehajtásával.
Nagyon sokszor szembesülünk azzal, hogy a fogyatékosügyben való a lemaradást, visszalépést a források hiányára hivatkozva próbálják elfogadhatóvá tenni a fogyatékos emberek számára. Úgy gondolom, az igazi ok inkább a valódi szándék hiánya.
1998 nagy előrelépést jelentett a fogyatékosügy területén, hiszen akkor deklarálta Magyarország törvényben a fogyatékos emberek társadalmi esélyegyenlőségét. Az élet minden területén meghatározta a szükséges lépéseket a mihamarabbi felzárkóztatás érdekében, és megszületett az Országos Fogyatékosügyi Program is, amely időközönként megújulva segítené ennek a célnak az elérését.
A feladatok közé tartozik többek között:
· az akadálymentesítés az épített környezet és a közösségi közlekedés területén;
· a fogyatékos gyermekek és tanulók többségi óvodában, iskolában való oktatása, a felsőoktatásban való részvételük;
· olyan kutatások támogatása az egészségügy területén, mely a veleszületett fogyatékosság, a koraszülés arányának csökkentését célozta meg;
· az önálló életvitel elősegítése;
· a rehabilitáció fejlesztése;
· a foglalkoztatás bővítése;
· a kulturális, szabadidős és sportolási lehetőségek bővítése.
A gazdasági világválság és az azóta is jelen lévő folyamatos gazdasági problémák új kihívások elé állítják Magyarországot, a magyar társadalmat és ezen belül minden társadalmi csoportot, így a fogyatékos embereket is.
A fogyatékos emberek és családjaik közössége jelentős arányban a társadalom perifériáján élők közé tartoznak, és ez a válság tovább mélyíti a szegénységüket. Minden magyar állampolgár vesztese a jelenlegi gazdasági helyzetnek, de nem lehet aránytalanul több terhet tenni egy olyan társadalmi csoportra, mely így is folyamatos nehézségekkel küzd. A magyar kormány nem tudta a mindenki számára egyenlő teherviselés elvét megvalósítani, és nagyobb terhet vetett ki a hátrányos helyzetű társadalmi csoportokra, mint az optimálisan elvárható lett volna. Az alacsony jövedelmű, beteg, fogyatékos társadalmi csoport már elérte a teherbíró képességének határait, de 2012-től újabb áldozatokat kell meghoznia.
A Fogyatékossággal Élő Emberek Világszervezetének európai szervezete, a DPI Europa (Disabled Peoples' International European Region Committee) 2011-ben kiadott nyilatkozatában azt kérte a válságban érintett országoktól: mindent tegyenek meg annak érdekében, hogy a megszorítások elsősorban ne a hátrányos társadalmi csoportokat, ezen belül is a fogyatékos embereket érintsék. Az államok mindent kövessenek el azért, hogy ne történjenek visszalépések a fogyatékos embereket érintő szociális szolgáltatások és ellátások területén, illetve csak abban az esetben, amikor ez már elengedhetetlenül szükséges.
A foglalkoztatásban mindig rendkívül fontos célkitűzés volt a fogyatékos emberek nyílt munkaerőpiacon történő minél nagyobb arányú megjelenése, amely több szempontból is érdeke minden félnek, így az államnak, a társadalomnak és az érintettnek egyaránt. Minden ember értelmes életcélokra, szociális biztonságra törekszik. A fogyatékos emberek is, és ennek elengedhetetlen feltétele a munkavégzés. Az egész világon nagy kihívást jelent az elöregedő társadalom, mivel az „eltartottak” száma magasabb, mint az „eltartóké”. Az országok ezért igyekeznek minden társadalmi csoportot bevonni a foglalkoztatottak körébe, és ezzel is csökkenteni a foglalkoztatási szempontból inaktívak számát. Ilyen jó eséllyel bevonandó társadalmi csoport az aktív korú fogyatékos emberek közössége. Magyarország kormánya 2012-től nagyobb arányú nyílt munkaerő-piaci jelenlétet tűzött ki célul a fogyatékos és a tartósan beteg, megváltozott munkaképességű társadalmi csoporton belül. Eddig a cél közös és hasznos. Ahol a véleményeink már szemben állnak, e cél eléréséhez használt eszközök. Véleményünk szerint a kitűzött cél jó és hasznos mindannyiunk szempontjából, de a megvalósításhoz megfelelő eszközökre, módszerekre van szükség.
Ma a fogyatékos emberek mintegy 10 százalékát foglalkoztatják Magyarországon, az Európai Unió tagországaiban ez az arány minimum a négyszerese. Hazánkban a fogyatékos emberek körében igen alacsony a magasan kvalifikáltak aránya. Ezenfelül szükség van a foglalkoztatottságot elősegítő, önálló életvitelt eredményező szociális szolgáltatásokra, így például a támogató szolgáltatásokra. Ezek a szolgáltatások segítik a fogyatékos emberek speciális szállítását, mert a tömegközlekedési eszközök akadálymentes használata még Budapesten sem megfelelő, vidéken pedig egyenesen tragikus. A szállítószolgálatok juttatják el ezt a közösséget rehabilitációra, oktatási intézményekbe és a munkahelyekre. A foglalkoztathatósághoz természetesen munkahelyek is kellenek, és ez sajnos ma Magyarországon az ép és magasan képzett szakemberek számára szintén nagyon nagy nehézséget okoz.
Mekkora realitása van tehát ennek az elképzelésnek?
Úgy gondolom, a magyar államnak minden eszközt meg kell ragadnia, hogy innentől kezdve tudatosan tervezve, rendszerszemléletet alkalmazva, a problémát komplexen kezelve egy új rendszert építsen fel a cél megvalósítása érdekében. Az oktatási rendszernek a korai fejlesztéstől kiindulva, az óvodai, általános iskolai nevelésen keresztül a felsőoktatási képzésig el kell érnie, hogy minél több fogyatékos ember rendelkezzék magas szintű szakmai tudással. Tehát a rendszernek nem csak elméletben, hanem a gyakorlatban is megfelelően kell működnie. Ez azt jelenti, hogy a születéstől a felnőttkorig biztosítani kell a fogyatékosságból eredő hátrányok csökkentését, az állapot javulását eredményező rehabilitációt, működtetni kell az önálló életvitelt elősegítő szociális szolgáltatásokat. Olyan gazdaságpolitikát kell kidolgozni, amely a munkahelyek létrejöttét támogató gazdasági környezetet teremt Magyarországon.
2012-től tehát a fogyatékos embereknek meg kell jelenniük a nyílt munkaerőpiacon. Ezzel szemben valamennyi új intézkedés szembemegy ezzel a céllal. Az új közoktatási törvény több szempontból is „elitista”, azaz nehezíti a hátrányos helyzetűek oktatásban való részvételét. A támogató szolgálatok jelentős forráscsökkentését tervezik a következő évtől.
|
|
Támogató szolgáltatás |
közösségi ellátás |
jelzőrendszeres házi segítségnyújtás |
utcai szociális munka |
krízisközpont |
|
2008 |
8 000 M Ft |
|
|
|
|
|
2009 |
6 200 M Ft |
|
|
|
|
|
2010 |
7 275,2 M Ft |
- |
- |
||
|
2011 |
7 275,2 M Ft, melyből a támogató szolgáltatások kerete 3 849,9584 M Ft + pályáztatás költségei (NRSZH) |
- |
- |
||
|
2012 |
4 448,3 M Ft |
||||
Forrás: 2012. évi költségvetési törvénytervezet
A magyar társadalom minden tagjának, így a fogyatékos emberek közösségének világos, érhető és közös célja van: egy élhetőbb, fejlődő Magyarország! Nagyon szeretném, hogy ezért a közös célért, melynek megvalósulása mindannyiunk érdeke, együtt tegyünk lépéseket!
Mint minden magyar állampolgár, mi is meghozzuk áldozatainkat egy fejlődési pályára álló Magyarországért, ha azok nem ad hoc, rövid távú pénzügyi megoldásokat szolgálnak. Kizárólag egy fenntartható fejlődést eredményező, hosszú távon sikeres gazdaságpolitikát eredményező intézkedésekért vagyunk hajlandóak a teherviselési képességünkön felül áldozatokat hozni, de felesleges áldozatokat már nem vagyunk képesek felvállalni.
A fogyatékos emberek felzárkóztatása nem „irgalmasság” és jótékonykodás kérdése! Csak és kizárólag emberi jogi kérdés! Minden ember egyenlő, és alapvető jogokkal rendelkezik, legyen bármilyen színű a bőre, bármilyen a vallása, vagy éljen valamilyen fogyatékossággal!
A társadalmi csoportok szembenállását eredményező kommunikációt minden embernek el kell utasítania! Meg kell értetni mindenkivel, hogy a széthúzás a káoszt, az eredménytelenséget és a fejlődés akadályozását erősíti, ami nem lehet célja egyetlen értelmes embernek sem!
Kívánok magunknak és az egész magyar felelősen gondolkozó társadalomnak egy élhetőbb társadalmat, fejlődő Magyarországot, ahol mindenki lehetősége szerint teszi a dolgát mindannyiunkért – ma értetek, holnap értünk! Csak közösen, együtt, egymásért leszünk képesek célt érni!
„Könnyebb ünnepélyesen kihirdetni az egyenlőséget, mint megvalósítani” (Eduard Herriett)
Békéscsaba, 2011. december 3.
Czeglédiné Kovács Ágnes
Mozgáskorlátozottak Békés Megyei Egyesülete
Oszd meg a hírt
